Szárazhegy | In memoriam
756
page-template-default,page,page-id-756,qode-social-login-1.0.2,qode-restaurant-1.0,woocommerce-no-js,ajax_fade,page_not_loaded,,select-theme-ver-4.7,side_area_uncovered,wpb-js-composer js-comp-ver-5.7,vc_responsive
 

In memoriam

Tóth László emlékére
1953-2013

A küzdelmes, egyben példamutató életút, 1953. május 21-én, Ceglédről indult. Kilenc évesen, a 2 hold szőlőt művelő nagyapa mellett ismerkedett meg a szőlőműveléssel. Ezek a gyerekkori élmények motiválták pályaválasztását.
Cegléden Török János Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségizett 1972-ben. Ebben az évben vetítették a „Fiúk a térről” című filmet, melynek hatására barátaitól megkapta a „Lada” becenevet, mely végigkísérte egész életét. Tanulmányait Budapesten a Kertészeti Egyetemen folytatta – szőlészet szakon – ahol 1978-ban vette át kertészmérnöki diplomáját.
Még ebben az évben elhelyezkedett a Monori Állami Gazdaságban gyakornokként és letelepedett Monoron. Rövidesen termelésirányító, majd mint főkertész vezette a szőlőtermesztési ágazatot.

1

Az állami gazdaság 1994-es privatizálásakor – társulva munkatársaival – létrehozta a Kerbor Kft-t, mely megvásárolta a szárazhegyi szőlőterületet és a jó gazda gondosságával folyamatosan művelte, fejlesztette, felújította. Természet iránti tisztelete, féltő védelme bizonyítékaként 2009-ben bevezette a biogazdálkodást a teljes szőlőterületen, mellyel megteremtette az ország legnagyobb bio szőlészetét. Országos, ágazati és szakmai fórumok elismerését váltotta ki s szőlészet mintaszerű működtetése. ÖKO tanyát alakított ki, ahová rendszeresen kirándultak monori és környékbeli települések iskolásai kihelyezett természet ismereti órákra, megismerni az őshonos állatok életét.
Saját elmondása szerint duplán volt a sors kegyeltje: egyrészt, mert azzal foglalkozhatott hivatásként, amire mindig vágyott, hőn szeretett szőlőjével, másrészt a sors nagy szerencséjének tartotta, hogy egymásra találtak a feleségével Mariannal, akivel 38 évet éltek, örömben, bánatban, küzdelmekben, sikerekben, kudarcokban, millió boldog pillanattal színes, teljes életet. 12 év után született meg – a szívükben dédelgetett vágyakozás eredményeként először Mariann 1990-ben, majd Lackó 1991-ben.

2

A felhőtlen boldogság nem tartott sokáig. Súlyos, nyomasztó teher nehezedett a családra: 1996-ban leukémia támadta meg szervezetét. Egyetlen kiút a csontvelő transzplantáció. Szerencsére ebben is szerencséje volt: a családon belül találtak donort, az öccsét, aki testvéri önzetlenséggel egy 2. születésnaphoz segítette bátyját. Ő pedig fél évnyi gyógyulási időszak után – újra felépítve önmagát – visszatért családja körébe, munkahelyére, töretlen tenni akarással, szárnyaló tervekkel, „esélyt kaptam az Életre” – felkiáltással. És élt az eséllyel!

Az elmúlt 20 évben műtétek sora tette próbára és törte meg lendületét, de csak ideig-óráig, mert dacos kitartása, élni akarása, életszeretete határtalan volt.
Munkában szigorú fegyelmet követelő, társaságban viszont magával ragadó stílusával a jó hangulat biztosítéka volt.

Ami a szívéhez közel állt, annak nem csak a szemlélője, de aktív része is akart lenni:
szerette a lovakat, ezért létrehozott egy kis ménest, őshonos állatparkkal
otthont adott a Magyar Fogathajtó Sport baráti köre egyesületének, melynek hosszú ideig titkára volt
szívügye volt a borkultúra terjesztése, a Monor Környéki Stázsa Borrend alapító tagja volt
segítette a rászoruló embereket, így lett alapító tagja a Monor Hegyessy Lions Clubnak
a természet szeretete a vadászathoz kapcsolta őt
a nóta pedig mindig a szívéből szólt.

Másodszori szembesülése a gyilkos kórral 2013-ban hatalmas ostorcsapása volt a sorsnak, de még ebből is talpra tudott állni.
A harmadik, végső harcra már nem maradt elegendő erő, felőrölte a példaértékű 2 évtizedes küzdelem. Április 27-én fél 10-kor utolsót dobbant a szíve…

3